RHAPSODY IN RED

Egyszer volt, hol nem volt a nagy Szovjetunióban, hogy a félelmetes és hatalmas Sztálin épp egy másik rettegett diktátorral, Hitlerrel készült szövetségre lépni, hogy átrajzolják együtt a világ térképét... S végül ez hogyhogy nem sikerült? Nos erről szól történetünk... Élt abban az időben egy ünnepelt színész, a Bolsoj sztárja. Ez a Sztálinhoz megtévesztésig hasonlatos színész már évek óta olykor-olykor egyik hűséges dublőreként helyettesítette Sztálint, amikor a diktátor „halaszthatatlan államügyek” nem ért rá. Egy nap azonban, ezt a naív színész-dublőrt egy fura, titokzatos kis alak felvilágosítja, hogy a sok „halaszthatatlan államügy” nem más, mint a saját felesége – a Bolsoj primadonnája – és Sztálin elvtárs gyakori pásztorórája...

Féltékenység, félreértések, cselszövések, szerepcserék és bosszúk... és persze szerelmek! A színészt összetévesztik Sztálinnal, a diktátor tévedésből a Gulágra kerül, de persze a végén mindenki elnyeri megérdemelt jutalmát vagy büntetését... Mint a mesében.

Peter Sipos zeneszerzővel írt musicalünk tehát nem revizionista történelmi tabló, amely a kommunista diktátor rémtetteit dolgozza fel, hanem azon a bizarr ötleten nyugszik, hogy egy sorsfordító történelmi időben a Kreml toronyórája alatt tévedésből csupán egy színész irányította a világ egyik legnagyobb hatalmát... A cselekmény elsősorban ezt a cserét és elképzelt előzményeit, valamint következményeit dolgozza fel. S miközben néző bepillantást nyer a hajdani szovjet diktatúra hatalmi gépezetének hatásvadász kulisszatitkaiba, kiderül, hogy végül is minden „nagypolitika” mögött valahol ott rejlik – legalább – egy nő: Cherchéz la Famme!

A Rhapsody in Red egy merőben újszerű „Sztálin-story” ürügyén szeretné bemutatni, illetve rekonstruálni a volt Szovjetunió „show business”-ének zenei és látványvilágát – valamennyi bombasztikus kellékével együtt...! A mű stílusában a szovjet-orosz korabeli művészetre oly jellemző – s nem utolsósorban; az orosz lélekre máig is kiható – bombasztikus eszközök segítségével szeretne hatást gyakorolni napjaink közönségére is; s ebben elsősorban a robosztus orosz muzsikára emlékeztető zenei stílus, valamint a fergeteges orosz táncok lesznek majd a segítségünkre.